A szénacél széntartalma döntő szerepet játszik a korrózió és a korrózióállóság szilárdságának, rugalmasságának és korrózióállóságának meghatározásában szénacél csővezetékek - Így befolyásolja az egyes ingatlanokat:
Ahogy az acél széntartalma növekszik, a csővezeték szilárdsága is növekszik. A szénatomok zavarják az acél kristályrácsának diszlokációinak mozgását, ami az anyagot megnehezíti és erősebbé teszi. Ez az oka annak, hogy a nagy szén-dioxid-széntartalmú acélt általában olyan alkalmazásokban használják, ahol nagy szilárdságra van szükség. Alacsony széntartalmú acélban (kevesebb, mint 0,3% -os szén) az erősség alacsonyabb, de sok alkalmazáshoz még mindig megfelelő, például olyan csővezetékekhez, amelyek nem igényelnek szélsőséges szilárdságot.
Hatás:
A magasabb széntartalom erősebb csővezetékeket eredményez, így nagynyomású vagy nagy teljesítményű alkalmazásokhoz alkalmassá válik.
A széntartalom növekedésével a rugalmasság (vagy az anyag azon képessége, hogy a stressz alatt deformálódjon törés nélkül) csökken. A magas szén-dioxid-széntartalmú acél törékenyebb, azaz kevésbé képes meghajolni vagy nyújtani törés nélkül. Ez korlátozza a magas széntartalmú acél képződésének vagy hegesztésének képességét repedés nélkül. A low-széntartalmú acél nagyobb rugalmassággal rendelkezik, így rugalmasabbá és könnyebben dolgozik a hajlítás, a kialakítás vagy a hegesztés szempontjából. Ez a tulajdonság hasznos azokban az alkalmazásokban, ahol a csővezetékeket változó feszültségeknek kell kialakítani, meghajolni vagy kitéve.
A magasabb széntartalom csökkenti a rugalmasságot, és az acél hajlamosabb a stressz alatti repedésekre. Az alacsonyabb szén -dioxid -tartalom növeli a rugalmasságot, lehetővé téve a rugalmasságot a csővezeték kialakításában és hegesztésében.
A magasabb széntartalom általában csökkenti a korrózióállóságot. Ennek oka az, hogy a magasabb szén-dioxid-acélok általában reaktív felületűek, így hajlamosabbak a rozsda és a korrózióra, különösen olyan kemény környezetben, mint például a nedvesség, a vegyi anyagok vagy a sós víz. További bevonatokat vagy béléseket (például galvanizációt, epoxi vagy festéket) gyakran alkalmaznak a szénacél csővezetékek korrózióállóságának javítására.
A magasabb széntartalom csökkenti a korrózióállóságot, és több védő intézkedést igényel (például bevonatok vagy katódos védelem). Az alacsonyabb szén -dioxid -tartalom bizonyos mértékben javítja a korróziós rezisztenciát, bár a fokozott védelemhez még mindig bevonatok szükségesek.
A széntartalom egyenlege kulcsfontosságú a szénacél csővezetékek meghatározásakor az egyes alkalmazásokhoz. Például az alacsony széntartalmú acélt általában olyan csővezetékekben használják, amelyeknek jó rugalmasságra és közepes szilárdságra van szükségük, míg a nagy szén-dioxid-széntartalmú acél olyan csővezetékeknél, amelyek maximális szilárdságot igényelnek, de bevonatokkal vagy más módszerekkel védik a korrózióval.
